Annanéni

21. századi kompetenciák – mire készít fel az iskola?

Az elmúlt évtizedekben egyre több országban került napirendre a kérdés:milyen tudásra és képességekre lesz valóban szüksége a gyerekeknek abban a világban, amelybe felnőnek? A világ olyan mértékben változott az utóbbi évtizedekben, hogy az iskola már nem lehet az, ami a 20. században volt. A közoktatás mindenkori feladata a generációk felkészítése arra, hogy a társadalom hasznos tagjai legyenek. A hagyományos, rengeteg lexikális anyagot bemagoltató iskolarendszer nem tud eleget tenni ennek a feladatnak.

A válaszkeresés az Egyesült Államokban indult el egy nagyszabású oktatáskutatással, amelyből később egy olyan kompetenciakeret született, amelyet ma már az ENSZ, az EU és számos fejlett ország oktatáspolitikája is hivatkozási alapként használ. Ez a keret 12 kulcskompetenciát nevez meg, amelyeket összefoglalóan 21. századi kompetenciáknak hívunk.

A 12 kompetencia három nagy területre osztható:

Tanulási és innovációs kompetenciák

1. Kritikai gondolkodás, azaz véleményalkotás

2. Problémamegoldás

3. Kreativitás

4. Kommunikáció

5. Együttműködés

Információs, média- és digitális kompetenciák

6. Információs műveltség

7. Médiaműveltség

8. Digitális (IKT) kompetencia, illetve mostmár MI-kompetencia is

Életvezetési és munkavállalói kompetenciák

9. Rugalmasság és alkalmazkodóképesség

10. Kezdeményezőkészség és önirányítás

11. Szociális és interkulturális kompetenciák

12. Felelősségvállalás, vezetői készségek

Ezek – a szövegértés, matematikai és tudományos alapismeretek mellett – feltételei annak, hogy valaki képes legyen eligazodni, dönteni, együttműködni és felelősen cselekedni a mai világban.

És milyen világba nőnek bele a gyerekeink?

A World Economic Forum aktuális jelentése a következő 2 és 10 év legvalószínűbb globális kockázatait sorolja fel. A lista lehangoló:

– dezinformáció és álhírek,

– társadalmi polarizáció,

– klímaváltozással összefüggő krízisek,

– emberi jogok erodálódása,

– növekvő bizonytalanság és kiszámíthatatlanság.

Ez nem egy jövőbeli sci-fi, hanem az a közeg, amelyben a most iskolapadban ülő gyerekek felnőttként élni fognak.

Innen nézve nehéz megindokolni, miért a lexikális tudás áll még mindig az oktatás középpontjában.Évszámok, definíciók, adatlisták ismerete önmagában nem fog segíteni eligazodni egy dezinformációval teli, komplex, gyorsan változó világban.

Sokkal inkább arra lenne szükség, hogy az iskola:

– gondolkodni tanítson,

– kérdezésre és mérlegelésre neveljen,

– együttműködésre és felelősségvállalásra készítsen fel,

– és valódi problémák mentén fejlessze a gyerekeket.

Hazánkban is időszerű lenne egy olyan oktatási reform, amely végre nem a „mit kell tudni?” kérdésből indul ki, hanem abból, hogy

mivé kell válnia a tanulónak,

milyen kompetenciákra lesz szüksége,

hogyan tud majd felelős, gondolkodó állampolgárként működni.

Egy következő nemzeti alaptantervnek például jóval kevesebb konkrétan megtanulandó tananyagot és sokkal több, kötelezően elvárt kompetenciát kellene tartalmaznia. Olyanokat, amelyek már alsó tagozaton is értelmezhetők és fejleszthetők.Például hogy a tanuló:

– képes saját véleményt alkotni és azt megindokolni,

– relevánsan tud hozzászólni egy beszélgetéshez,

– felelősséget vállal a közösségért,

– együtt tud működni társaival,

– csoportmunkában aktívan részt vesz,

– akár komplex összefüggésekről szóló prezentációt is megtervez és megtart, stb.

A modern tananyagot ezzel párhuzamosan témakörök köré lenne érdemes szervezni, nem tantárgyi szigetekbe zárva. Ilyen átfogó területek lehetnének például:élővilág és klíma, gazdaság, társadalmi kérdések, politikatudomány és állampolgári ismeretek, művészetek, kultúra.

Nem könnyű a mai fiatalok számára megtalálni a helyüket a világban. A közoktatás azonban alig nyújt kapaszkodót az érzelmi és életvezetési kompetenciák terén. Pedig az önreflexió, önmagunk megértése és elfogadása, valamint a konfliktusokkal való megküzdés tanítása az iskolai mindennapok szerves részét kellene, hogy képezze.

Ahogy korábbi bejegyzéseimben is írtam: ebben a válságokkal, gyors változásokkal és bizonytalansággal teli világban különösen fontos, hogy az iskola biztonságos közeget és valódi közösséget nyújtson a gyerekeknek. Olyan felnőttekre van szükségük maguk körül, akikhez bizalommal fordulhatnak – és akik nemcsak tanítanak, hanem meghallgatják őket és kíváncsiak rájuk.

A kérdés nem az, hogy szükség van-e erre a szemléletváltásra. Hanem az, hogy mikor lépünk végre ebbe az irányba.

A Nation at Risk: https://en.wikipedia.org/wiki/A_Nation_at_Risk

21st Century Skills: https://en.wikipedia.org/wiki/21st_century_skills