Annanéni

A közösség ereje

Bárhonnan is nézzük, az iskola a gyerekeké. Ha mindent eldöntünk helyettük, mikor tanuljanak meg felelős, szolidáris, a közösség érdekeit képviselő emberré válni? Hogyan alakuljon ki valódi közösség, ha a gyerek nem szólhat bele azokba a döntésekbe, amelyek az ő mindennapjait formálják?

A mai, gyorsan változó és sok bizonytalansággal teli világban – amikor egyre több a válság, és a közbeszéd is egyre nyersebb – a gyerekeknek szükségük van ránk, hogy helyet adjunk nekik.

Hogy megteremtsük számukra a közösséget.

Hogy meghallgassuk őket.

És legfőképpen: hogy döntési lehetőséget és felelősséget adjunk a kezükbe.

Így az iskola biztonságos falai között gyakorolhatják, milyen jó embernek lenni.

A nevelési-oktatási intézményeknek kiemelt szerepe van a jövő társadalmának alakításában. Már kisgyerekkorban az emberi kapcsolatok, a bizalom és a döntéshozatalba való bevonás formálja az önképet. Az iskola lehet olyan hely, ahol a gyerekek megtapasztalják, hogy egy közösség fontos tagjai, amelyre hatásuk van – vagy figyelmen kívül hagyjuk őket, és lassan elszigetelődnek.

Be kell vonnunk gyerekeinket.

Bátorítanunk kell őket, hogy kimondják a véleményüket, és aktívan részt vegyenek a környezetük alakításában.

Keressünk alkalmakat, ahol kikérhetjük a véleményüket. Olyan projekteket, ahol tehetnek valamit a természetért, idősekért, kisebb gyerekekért. Vagy részt vehetnek a tanóra alakításában, egy ünnepség megszervezésében, a tanterem szépítésében.

De mindezt ne szervezzük meg és találjuk ki helyettük – mert akkor nem lesz az övék. Kérdezzük meg őket, mit szeretnének tenni, milyen javaslataik vannak. Adjunk nekik valódi megbízást, és csak annyira legyünk jelen, amennyire szükségük van ránk.

Már egészen kicsi kortól szoktassuk őket ahhoz, hogy a közösen meghozott döntések közös felelősséget járnak. Így nevelünk bátor, együttérző és felelősségteljes embereket.