Annanéni

A tanóra mélystruktúrái – ami a felszín alatt történik

Ha benyitunk egy tanórára, láthatjuk, hogy frontálisan, csoportokban vagy párban folyik a munka, mindenki ugyanazt csinálja-e, körben ülnek vagy a padban. Ezek mind úgynevezett felszíni struktúrák, amelyek másodlagos jelentőségűek a tanórai hatékonyság elérésében. Ami az oktatáskutatás tapasztalatai szerint valóban számít a gyermekek tanulása szempontjából, azok a mélystruktúrák. Vagyis azok a folyamatok, amelyek a tanulók fejében, a tanár és a tanulók, illetve a tanulók és tanulók közötti interakciókban zajlanak, tehát a gyerekek gondolataira és kapcsolódásaira hatnak. Ezek azok az elemek, amelyek elengedhetetlenek a kompetenciák fejlődéséhez.

A kutatások három alapvető mélystruktúrát emelnek ki:

1. Kognitív aktiválás – már írtam róla korábban, de nem lehet elégszer ismételni

A kognitív aktiválás azt jelenti, hogy a tanulók gondolkodnak. Nem csak végrehajtanak, hanem értelmeznek, magyaráznak, következtetnek.

Elemei:

-előzetes tudás felmérése és aktiválása: új anyag előtt felmérjük az eddigi tudásukat és nem a vélt, hanem a valóban meglévő alapokra építjük az új anyagot,

-világos az óra célja: nem azért, mert külön elmondjuk, hanem azért, mert az óra menete és a feladatok logikusan vannak felépítve a téma köré.

-a feladatok kognitívan aktiválóak: nem túl könnyűek és nem túl nehezek, nem csak megoldást kérünk, hanem indoklást, a gondolatmenet leírását is, illetve összefüggéseket keresnek, nem csak adatokat reprodukálnak. (További részletek a kognitív aktiválásról szóló bejegyzésemben)

Ha nincs kognitív aktiválás, akkor nem jön létre mély megértés – legfeljebb mechanikus teljesítmény.

2. Konstruktív támogatás

A konstruktív támogatás a pedagógus támogató jelenléte, amikor a pedagógus nem minősít, hanem segít továbbgondolkodni és a hibákra is épít.

Elemei:

-támogató, megbecsülő attitűd: valós érdeklődés kimutatása a gyerek iránt,konkrét, feladatra irányuló visszajelzés („Itt jól gondolkodtál, itt még próbálj mást”),

-kérdésekkel vezetett segítség,

-differenciált támogatás: ott segítünk, ahol a gyerek éppen tart,

-scaffolding: a tanulást támogató mankók, amelyek később leépíthetők, pl. táblakép, megoldási példa, plakátok, rávezető képek, ábrák, stb.

-pozitív hibakultúra. Én azt szoktam mondani a gyerekeimnek: „öleld át a hibát, mert segít a tanulásban.“

Ez a mélystruktúra bizalmat kelt, lehetővé teszi, hogy a gyerek merjen hibázni és tanulni, segíti őt a gondolkodásban.

3. Hatékony osztálytermi menedzsment

Az osztálytermi menedzsment strukturált, kiszámítható keretet nyújt.

Elemei:

-időmenedzsment: a rendelkezésre álló idő maximális kihasználása,

-keretrendszer: világos szabályok és rituálék, átlátható óramenet, időkeretek, munkaformák egyértelműsége, biztonságos, nyugodt légkör, könnyű átmenet az óra részei között,

-zavarások preventív, vagy mellékes beszűntetése: nagyon fontos szabály, hogy a hangoskodó gyerekeket nem neveljük meg hosszan az órán, mert ezzel mindenki számára elrontjuk a légkört, elvesszük tőlük az időt és „kirántjuk“ őket a koncentrációból. Az órán röviden, tőmondatokban és a lehető legkevesebb indulattal szűntetjük meg a zavarást, óra után ráér elbeszélgetni a feltűnést keltő gyerekekkel.

Ha a gyerekek biztonságban érzik magukat és jól tudnak eligazodni az óra menetében, akkor felszabadul a kognitív kapacitásuk a tanulásra.

Amikor órára készülünk, érdemes tehát nem csak azt nézni, mit fogunk csinálni, hanem azt is:

Gondolkodni fognak-e a gyerekek?

Kapnak-e valódi, támogató visszajelzést?

Biztonságos, tanulást segítő keretben dolgoznak-e?

A felszíni struktúrákat, a módszert és a munkaformát mindig a célnak és a mélystruktúráknak rendeljük alá. Azt használjuk, ami a leghatékonyabb az adott célhoz és ne azért vessünk be egy módszert, mert jópofa.

A tanóra felszíne változhat. A mélystruktúráknak viszont mindig jelen kell lenniük.