Előző bejegyzésemben arról írtam, hogy mikor van értelme a digitális eszközök bevetésének, és mikor kell feltétlenül az analóg oktatásnál maradni. Illetve megígértem, hogy kitérek két olyan modellre, amelyek kulcsszerepet játszanak, amikor azt szeretnénk eldönteni, hogy a rendelkezésünkre álló digitális tananyagot bevessük-e.
Íme a két modell:
Az ICAP-modell azt mutatja meg, hogy a tanulás minősége attól függ, milyen mértékben aktív a tanuló gondolkodása. (Link lent)
Passzív
a tanuló befogad (pl. videót néz, prezentációt hallgat) Példa: magyarázó videó megtekintése megállítás nélkül;
Aktív a tanuló reagál, de nem alakítja át a tudást.
Példa: feleletválasztós teszt, kattintás, kiemelés;
Konstruktív a tanuló új jelentést hoz létre, magyaráz, következtet.
Példa: saját magyarázat írása, gondolattérkép készítése;
Interaktív közös gondolkodás, párbeszéd, egymás ötleteire építés.
Példa: közös dokumentum szerkesztése, vitafórum.
A digitális eszköz/tananyag akkor segíti igazán a tanulást, ha konstruktív vagy interaktív tanulást tesz lehetővé.
A SAMR-modell azt vizsgálja, hogyan változik meg a tanulási feladat a technológia hatására. (Link lent)
Substitution (helyettesítés)
A digitális eszköz csak lecseréli az analógot, többlet nélkül.
Példa: PDF-munkalap a papír helyett.
Augmentation (kiegészítés)
A feladat ugyanaz marad, de funkcionális többlet jelenik meg.
Példa:digitális feladatlap azonnali visszajelzéssel, hibajelzéssel, újrapróbálkozási lehetőséggel.
Modification (átalakítás)
A technológia érdemben átalakítja a feladatot.
Példa:geometriai alakzatok dinamikus mozgatása, paraméterek változtatása és következmények megfigyelése.
Ez már más tanulási folyamat, mint papíron.
Redefinition (újradefiniálás)
A feladat digitális eszköz nélkül nem lenne megvalósítható.
Példa: természeti folyamatok szimulációja, komplex rendszerek modellezése.
Az egyik modell tehát azt mutatja, milyen szintű kognitív aktiválást tesz lehetővé a tanulási folyamat, a másik modell pedig azt vizsgálja, hogy a tananyag magasabb szintre lett-e emelve a digitalizáció által.
Attól, hogy szimulációt mutatunk a gyerekeknek, még önmagában nem biztos, hogy valóban tanulnak belőle. Ez mindig attól függ, hogy aktiváljuk-e őket kognitívan, azaz hogy lehetővé tesszük-e, hogy részük legyen a tanítási-tanulási folyamatban. (Erről a kognitív aktiválás című bejegyzésben írtam bővebben.)
Ugyanakkor a sima helyettesítés is praktikus lehet, ha segíti a tanulási folyamatot vagy a pedagógus munkáját.
A hangsúly azon van, hogy mindig tudjuk, mit is használunk valójában és miért.
Összefoglalva
A digitális oktatás nem cél, hanem eszköz.A kérdés nem az, hogy használjunk-e technológiát, hanem az, hogy:
mit ad hozzá a tanuláshoz,
milyen tanulási szintet támogat,
és mikor, mely életkorban van valóban helye.
Jól tanítani digitális eszközökkel is lehet — de nem akárhogyan.
ICAP-modell: https://www.tandfonline.com/…/10.1080/00461520.2014.965823
SAMR-modell:
https://www.3plearning.com/blog/connectingsamrmodel/
Annanéni 
Hinterlasse einen Kommentar