Amikor egész apró dolgoknak óriási hatása van: gimnasztikalabda a tanteremben
Talán tíz évvel ezelőtt hívtam fel először egy anyukát ezzel a kéréssel. Elmondtam neki, hogy a kislánya rendszeresen bekiabál az órán, néha feláll, és amikor fél percre átmentem a szomszéd terembe, arra értem vissza, hogy két társával focizik a tábla előtt. Arra kértem, küldjön be vele egy gimnasztikalabdát.
A három izgága gyerek közül kettőnél együttműködő és hálás volt a szülő – beküldték a labdát. Az órai nyugtalanság mindkét gyereknél szinte egyik napról a másikra megszűnt. Egy kollégám egyszer azt mondta rájuk: „Olyan jól vannak azon a labdán, mint kacsa a tóban.”
Azóta számtalanszor vetettem be ezt az eszközt. Volt tanítványom, akit két hét alatt „helyrerázott” a labda, és utána már csak alkalmanként igényelte. Egy másik osztályomban egy idő után hat labda volt a teremben. Nap végén a tábla alá gurítottuk őket. Reggel a gyerekek maguk között, vita nélkül osztották fel, ki szeretne aznap labdán ülni. Az irányításom nélkül alakult így. Hagytam és működött.
Vannak gyerekek, akik nehezen tudnak nyugodtan ülni. Fészkelődnek, izegnek-mozognak, babrálnak, zavarják az órát – nem rossz szándékból, hanem mert az idegrendszerük több mozgásos ingert igényel ahhoz, hogy fókuszált maradjon. Ez a nyugtalanság és ingerhiány a tanulásban is akadályozza őket.
Nálam ezek a gyerekek gimnasztikalabdán ülhetnek. A labdát a szülők szerzik be, és fontos, hogy megfelelő méretű legyen: a talp kényelmesen érje a talajt, a térd nagyjából derékszöget zárjon be.
A labdán való ülés lehetővé teszi a finom billegést, rugózást, mikromozgásokat. Ezek az apró egyensúlyi korrekciók aktiválják az egyensúly- és a testhelyzet-érzékelést. Kutatások szerint az ilyen típusú szenzoros input növelheti az éberségi szintet és segítheti a figyelem fenntartását, különösen figyelmi nehézségekkel küzdő gyerekeknél. Egyes vizsgálatok javuló feladattartást és csökkenő zavaró viselkedést mutattak ki dinamikus ülőfelület használata mellett. Sőt, a szorongás csökkenését is megfigyelték. (Lásd a lenti linkeket.)
Természetesen ez sem csodaszer. Előfordul, hogy egy gyerek nem érzi jól magát rajta, vagy épp túlzott mozgásba kezd. Ilyenkor más megoldást keresünk.
Meglepően sokat segíthet az is, ha az ilyen nehézségekkel küzdő gyerek kezébe babzsákot, stresszlabdát vagy kisebb gumilabdát adunk. A kéz finom szorító mozgásai szintén olyan izom- és idegi ingert adnak, ami segíthet a figyelem szabályozásában.
A kulcs mindig az egyéni megfigyelés: kinek mire van szüksége ahhoz, hogy tanulni tudjon.
Annanéni 
Hinterlasse einen Kommentar