Annanéni

💁🏻 Sokszor úgy érezzük, nem bírunk minden gyereknek megfelelni. Az egyiknek ez megy nehezen, a másiknak az, nem tudunk több felé szakadni. Valóban nem is figyelhetünk egyszerre mindenkire. Ezért tudatosan, jól tervezetten kell eljárnunk.

💡A kutatásokra épülő, mai oktatási szemlélet egyik fontos eleme az egyéni megfigyelésen alapuló támogatás. Ez első hallásra bonyolultnak tűnhet, valójában azonban elsősorban szemléletváltást igényel: másfajta óratervezést, másfajta tanári figyelmet és tudatosabb tervezést. Ha elindulunk ebbe az irányba, hamar észre fogjuk venni, hogy a befektetett munka megéri, mert a gyerekek fejlődése ugrásszerűen növekszik az egyéni támogatás hatására. A tökéletesen személyre szabott oktatás szinte megvalósíthatatlan iskolai körülmények között. De ha már elindulunk ezen az úton, közepes energiabefektetéssel is jelentős eredményeket tudunk elérni.

🔎 Az első lépés a tanulók alapos megfigyelése. Ez a megfigyelés nem benyomásokra vagy megérzésekre épül, hanem tudatos, rögzített és kompetenciákra bontott megfigyelés. A dokumentumokhoz feltöltöttem hat olyan táblázatot, amelyek segítenek abban, hogy ezt átfogóan tudjuk elvégezni. A táblázatok alapján pontosabb képet kapunk a tanulókról. A megfigyelés jelentős részéhez elég, ha a gyerekeket megfigyeljük az órán, vagy beszedjük a füzeteket. Néhány célzott órai feladatot is beépíthetünk, amit leellenőrzünk.

🧩 A következő lépés az, hogy kijelöljük, hány tanulóra szeretnénk első lépésben koncentrálni és melyik területen. Az egyéni megsegítés két fő módja: 

• célzott feladatlappal készülünk egy vagy több gyereknek, amit az órán meg kell oldaniuk vagy közösen megoldunk velük, miközben a többi gyereket más feladattal lefoglaljuk. 
• egy gyerek mellé beülünk az órán és támogatjuk a munkában. Ülhetünk két gyerek közé is, akkor kettejüknek tudunk segíteni, vagy összetolhatunk néhány padot csoportasztallá, így több gyereknek is tudunk egyszerre segítséget nyújtani, miközben a többiek önállóan dolgoznak más feladaton.

Néhány hét elteltével egy feladatmegoldással ellenőrizhetjük a fejlesztés hatékonyságát és az egyéni vagy kiscsoportos megsegítést az eredmények szerint újrahangoljuk, vagy másik tanulóra/tanulókra kezdünk összepontosítani.

Ha ezt a ciklust újra és újra végigjárjuk, valódi lépéseket tehetünk a személyre szabott oktatás felé. Közben pedig az is valószínű, hogy a tanóráink szerkezete és a tanári szerepünk is fokozatosan átalakul.

Az iskola a tanulóért van. Valódi segítséget pedig csak akkor nyújthatunk, ha ott támogatjuk a gyereket, ahol arra valóban szüksége van. Nem tudunk mindenkinek egyszerre segíteni, de ha már egy tanulónak célzottan segítünk, akkor is sokkal többet tettünk, mint annak előtte.