Lehangoló képet fest a gyerekek mentális állapotáról a Hintalovon Alapítvány éves jelentése. Ehhez kapcsolódva szeretnék pedagógusként állást foglalni.
Meggyőződésem, hogy az iskolának feladata és felelőssége figyelni a gyerekek mentális jóllétére, és saját lehetőségeihez mérten mindent megtenni annak megőrzéséért és erősítéséért.
Ez nem elsősorban anyagi kérdés, hanem szemléletváltás.
A megfelelő szándék, figyelem és módszertani tudás birtokában nagyon sokat tehetünk azért, hogy az iskola ne a szorongás, hanem a biztonság, a kapcsolódás és a fejlődés helye legyen.
Elsőként a tanórák alaphangulatát említeném. Jó lenne, ha az iskolai mindennapokat alapvetően a derű, a nyugalom és az elfogadó figyelem határozná meg. Nincs valódi tanítás szeretet, bizalom és a gyermek iránti őszinte kíváncsiság nélkül.
Rendszeresen meg kellene hallgatnunk a gyerekek véleményét az órákról, az iskoláról, a saját tanulásukról és arról is, hogyan érzik magukat. Hiszen itt töltik a napjaik jelentős részét. Az iskola értük van. Ők nem másodrendű szereplői ennek a rendszernek.
De milyen módszertani fogásokkal oldhatjuk a gyerekekben a szorongást?
Például ezekkel:
5 perces jóga-, meditációs vagy mozgásos gyakorlatokkal az órán,
órát bevezető vagy lezáró beszélgetéssel, körben ülve,
páros és csoportos munkával,
kooperatív tanulási módszerekkel,
annak lehetőségével, hogy a gyerekek saját tempójukban oldhassák meg a feladataikat,
osztálytanáccsal,
négyszemközti feleltetéssel, amíg a többiek dolgoznak — vagy még inkább: feleltetés helyett tanulási párbeszéddel,
békés konfliktusmegoldással,
közösen megalkotott osztályszabályokkal és előre megbeszélt, méltóságteljes következményekkel,
transzparenciával: a tanóra menetének felvázolásával az óra elején, vagyis egy egyszerű „útitervvel”,
az óra végi visszajelzések rendszeres bekérésével:
Kinek volt jó ez a módszer?
Ki tudott ma jól dolgozni?
Volt valami, amit nem értettél?
Min változtassunk legközelebb?
És ami különösen fontos: a gyerekek válaszait ne csak meghallgassuk, hanem vegyük is komolyan.
Mert a gyerekek mentális jólléte nem külön téma az iskolában. Nem valami pluszfeladat, amit akkor veszünk elő, ha marad rá idő.
Ez maga a tanulás alapja.
A gyerek, aki fél, megszégyenül vagy állandó nyomás alatt van, nem tud igazán tanulni. A gyerek, aki biztonságban érzi magát, kapcsolódni tud, kérdezhet, hibázhat és újrakezdhet — ő viszont képes fejlődni.
Ezért az iskola egyik legfontosabb kérdése ma nem az, hogy mennyi tananyagot tudunk leadni.
Hanem az, hogy milyen lelkiállapotban ülnek velünk szemben a gyerekek, miközben tanítani próbáljuk őket.
A legtöbb fent említett módszerhez konkrét segítséget, anyagot találsz a itt a honlapomon.
Leave a Reply