Olvastam, hogy az oktatási kormányzat a jövőben komolyan figyelembe kívánja venni a gyerekek véleményét. Ez nagyon fontos célkitűzés – és számomra azért is érdekes, mert pedagóguspályám során végigkövethettem, hogyan vált a gyerekek véleményének meghallgatása marginális, szinte furcsának ható ötletből az iskolai működés egyik alapvető kérdésévé. Legalábbis Nyugat-Európában.
2015-ben, Berlinben, egy szülői értekezleten egy szülő mesélt nekünk egy appról, amelyen a tanulók az óra végén visszajelzést adhatnak a tanításról. Emlékszem, az igazgatónővel akkor még egymásra mosolyogtunk, majd amikor a szülők távoztak, ő kifakadt:
„Az kell még, hogy majd a gyerekek véleménye alapján tartsunk órát.”
És valóban: akkor, alig több mint tíz évvel ezelőtt, ez az ötlet még sokak számára abszurdnak tűnt. Ma Berlinben valószínűleg senki nem engedné meg magának, hogy így reagáljon.
Azóta Németország több tartományában meghatározott időközönként kötelező kikérni a tanulók véleményét a tanításról, az iskolai légkörről, a demokrácia és részvételiség mértékéről, valamint arról, mennyire érzik magukat biztonságban az iskolában. Baden-Württemberg tartományban például létrehoztak egy olyan online felületet, amelyen az igazgatók és a tanárok néhány kattintással szociológusok és pszichológusok által kidolgozott, anonim kérdőíveket használhatnak ezekben a témákban. A kérdőíveket online lehet kitölteni, az eredményeket pedig a rendszer azonnal elemzi.
A szakemberek nagy figyelmet fordítottak arra, hogy a kérdések – pontosabban állítások – alsó tagozatos gyerekek számára is érthetőek legyenek. Még arra is ügyeltek, hogy az értékelési lehetőségek között ne legyen középérték, így a tanulóknak valóban állást kell foglalniuk, nem bújhatnak el a semleges válasz mögé. A honlap linkjét beteszem majd kommentben, ha valakit érdekel.
Ha pedig lemegyünk az iskolai mindennapok szintjére, azt látjuk, hogy a visszajelzés mára a tanórák szerves részévé vált. Egyre inkább alapelvárás, hogy a tanár rendszeresen megkérdezze a gyerekeket: érthető volt-e az óra, segített-e nekik az adott módszer, mennyire érezték magukat bevonva, mire lenne még szükségük.
Én is gyakran kérek ilyen visszajelzést, és nagyon érdekes tapasztalatokat szerzek. Néha más tetszik nekik, vagy segíti a tanulásukat, mint amit én gondoltam.
Máskor éppen az óra végi visszajelzésből derül ki, hogy többen nem értettek valamit, bizonytalanok maradtak, vagy még szeretnének gyakorolni. Ha nem kérdezném meg őket, ezt nem feltétlenül tudnám.
És ott van az osztálytanács is, ahol hetente megbeszéljük a gyerekek közös ügyeit – pontosabban ők beszélik meg egymással. Van, amikor konfliktusokat szeretnének tisztázni, máskor egészen gyakorlati kérdések kerülnek elő.
Nemrég például arról beszéltek, hogy nem szeretik a műfüvet, mert melegben nagyon felforrósodik, és szerintük a természetes fű sokkal jobb lenne. Ugyanakkor azt is megfogalmazták, hogy az aszfalttal borított focipályára viszont jó lenne műfüvet tenni, mert akkor kevésbé fájna, amikor elesnek. Végül határozatot hoztunk: az osztály képviselői ezt elmondják a következő diákparlamenti ülésen.
Egy másik alkalommal két kislány vetette fel, hogy szeretnének fát ültetni az osztály nevében. Az ötlet mindenkinek tetszett, ezért úgy döntöttek, levelet írnak az igazgatónőnek. Az osztálytanács levezető elnöke ki is jelölte azt a két tanulót, akik majd a levelet megírják.
Ilyen az, amikor a gyerekek valóban elmondhatják a véleményüket.
Elkezdik figyelni a saját környezetüket. Gondolkodni kezdenek arról, mi lenne jobb, igazságosabb, élhetőbb. Megtanulják, hogy a változásért tenni kell, és azt is, hogy nem kiszolgáltatott szereplői az életüknek.
Aki gyerekként megtapasztalja, hogy a véleménye számít, és hogy hatással lehet a saját körülményeire, az nemcsak demokratikusabb közösségben nő fel. Erősebb önbizalmat, nagyobb felelősségérzetet tanul, ami jótékony hatással lehet a mentális egészségére, sőt az életben való érvényesülését is befolyásolhatja. És nem utolsósorban elvezethet minket egy olyan társadalomba, ahol az egyén ki tud állni önmagáért és a közösség kiáll egymásért.
Erről szól ez a kezdeményezés, nem kevesebbről.
Leave a Reply