Idén a harmadikos osztályomban az úgynevezett Churer-modell alapján rendeztem be a tantermet. A padok többféle elrendezésben állnak: van csoportasztal, lehet egymás mellett vagy egymással szemben dolgozni, de annak is van helye, aki egyedül tud a legjobban figyelni. A teret polcok tagolják. Elöl található a szőnyeg, ahol összegyűlünk, ha valamit közösen szeretnénk megbeszélni vagy új tananyagot vezetek be. Hátul alakítottuk ki az olvasósarkot az osztálykönyvtárral.
Az első héten megengedtem a gyerekeknek, hogy maguk válasszák ki a helyüket. Elmondtam nekik: nem az a cél, hogy a legjobb barátjuk mellé üljenek, hanem hogy megtalálják azt a helyet, ahol a legjobban tudnak tanulni. Helyet cserélni is lehet, ha az érintettek közösen megegyeznek róla.
Két-három gyerek olyan helyet választott, ahol nehezen tudott figyelni. Nekik azt mondtam, hogy szeretnék segíteni megtalálni a számukra megfelelőbb helyet, ezért egy időre átültettem őket. Abban állapodtunk meg, hogy egy hét múlva közösen értékeljük a tapasztalatokat: ha az új helyen könnyebben tudnak tanulni, ott maradnak, ha nem, keresünk egy másikat.
Továbbra is heti tervvel dolgozunk. Az óra elején a hetesek felolvassák az útitervet, majd általában a szőnyegen kezdünk közös megbeszéléssel. A tanév elején azt is újra begyakoroltuk, hogyan ülünk le halkan, egymásra figyelve a körbe – és hogyan választunk helyet úgy, hogy ne automatikusan a legjobb barátunk mellé kerüljünk, mert nem őrá, hanem az egész osztályra szeretnénk figyelni.
A közös rész után áttekintjük, hogy aznap milyen feladatokon lehet dolgozni a heti tervből, és milyen választási lehetőségeik vannak. Ezután a gyerekek önállóan vagy párban látnak munkához. Miközben dolgoznak, mi körbejárunk, megfigyelünk, visszajelzést adunk, és segítünk azoknak, akiknek éppen szükségük van rá.
Az óra végén ismét összegyűlünk a szőnyegen, vagy mindenki a saját helyéről számolhat be arról, mivel foglalkozott, meddig jutott, és milyen tapasztalatokat szerzett.
Számomra ez a tanulási környezet nem egyszerűen a tanterem másfajta berendezését jelenti. A gyerekek fokozatosan megtanulják megfigyelni önmagukat, döntéseket hozni a saját tanulásukról, és felelősséget vállalni azért, hogy hol, hogyan és kivel tudnak a legeredményesebben dolgozni.
Vélemény, hozzászólás?