Azaz hogyan jut el a tudás a füzetből az életbe?
Az iskolában arra is ügyelnünk kéne, hogy a gyerekek alkalmazni tudják, amit megtanultak. Felismerjék, mikor segít nekik egy matematikai művelet, hogyan használhatnak egy elolvasott szöveget, vagy mire juthatnak egy jól megfogalmazott kérdéssel.
A tudástranszfer azt jelenti, hogy a tanultakat egy másik helyzetben is fel tudjuk használni. Ez azonban nem történik meg automatikusan. Attól, hogy egy gyerek megold egy feladatot a munkafüzetben, még szüksége lehet segítségre ahhoz, hogy egy hétköznapi helyzetben felismerje ugyanazt az összefüggést.
A gyakorlati alkalmazás ráadásul magát a tanulást is elmélyítheti. Amikor a gyerekek előhívják, kipróbálják, és saját tapasztalataikkal kapcsolják össze a tanultakat, a tudás több kapcsolódási pontot kap az emlékezetükben. Az értelmezéssel és visszajelzéssel kísért alkalmazás így tartósabb, könnyebben előhívható tudáshoz vezethet, mint ha az ismereteket csupán befogadnák, de nem használnák. Ehhez a cselekvés mellett arra is szükség van, hogy megértsék, mit miért tesznek, és átgondolják a tapasztalataikat.
A gyakorlati alkalmazásnak korábban is megvolt a helye az iskolában: gondoljunk a kézimunkára vagy a technikára. Ezeken az órákon tervezni, mérni, anyagokkal dolgozni, valamit létrehozni tanultunk. Az iskolai tudás értékelésében ugyanakkor sokszor a felidézhető, számon kérhető ismeretek kerültek előtérbe. A tantárgyakra és tanórákra tagolt rendszerben könnyen háttérbe szorulhat az a kérdés, hogyan kapcsolódik mindez az iskolán kívüli élethez.
A 21. században különösen fontos, hogy a gyerekek megtanulják mozgósítani és összekapcsolni a tudásukat. Ez a kreativitást, az alkalmazkodó képességet és a rugalmasságot is fejleszti. Már alsó tagozatban rendszeresen alkalmat teremthetünk erre.
A projektszerű, komplex feladatok sok ilyen lehetőséget kínálnak. Van egy érthető cél, amelynek eléréséhez a gyerekeknek többféle ismeretet és készséget kell használniuk. Keresnek, olvasnak, kérdeznek, számolnak, terveznek, kipróbálnak valamit, majd átgondolják a tapasztalataikat.
Például:
– Interjút készíthetnek a nagyszüleikkel, és megtudhatják, milyen volt gyereknek lenni néhány évtizeddel ezelőtt. A kérdésalkotás, a figyelmes hallgatás és a jegyzetelés így személyes történetek megismerését szolgálja.
– Az interneten kereshetnek egy receptet, amelyből felnőtt segítségével ételt készíthetnek. Értelmezniük kell a hozzávalókat, a mennyiségeket és a lépések sorrendjét, hogy végül valami finomat ehessenek.
– Megfigyelhetik a pulzus változását nyugalomban és egy rövid mozgás, például tíz guggolás után. A mérés, az adatok feljegyzése és az összehasonlítás a saját testük működésének megismerését segíti.
– Megtervezhetnek egy osztálykirándulást: térképet olvashatnak, menetrendet böngészhetnek, kiszámolhatják az utazás idejét és a belépők árát.
– Felmérhetik az olvasósarkot, majd megtervezhetik az átrendezését. Kiderülhet, miért fontos pontosan mérni, és hogyan segít egy méretarányos rajz a döntésben.
– Elkészíthetik egy társasjáték szabályzatát, majd odaadhatják egy másik csoportnak. A kipróbálásból megtudhatják, elég pontosan és érthetően fogalmaztak-e.
– Közvéleménykutatást készíthetnek a diákok körében az iskolai étkeztetés népszerűségéről.
Az ilyen feladatokat mindig kiértékelő beszélgetéssel zárjuk: Mit használtunk fel abból, amit már tudtunk? Mi segített? Min kellett változtatnunk? Hol vehetnénk még hasznát ennek?
Ezekkel a kérdésekkel segíthetünk tudatosítani az összefüggéseket. Érdemes később más helyzetben is visszatérni hozzájuk, hogy a gyerekek újra felismerhessék az alkalmazás lehetőségét.
Mindig tartsuk szem előtt, hogy a gyerekek értsék és átéljék: az iskolában szerzett tudás használható. Adjunk nekik rendszeresen alkalmat arra, hogy felfedezzék, mikor, mire és hogyan tudják alkalmazni.
Vélemény, hozzászólás?